A v�rszerz�d�s
Anonymus kr�nik�ja alapj�n

A v�rszerz�d�s
Anonymus kr�nik�ja
nyom�n

�lmos, Emese fia sz�p, barna arc�, fekete szem�, magas �s karcs� termet� ifj�v� serd�lt. J�akarat�, b�kez�, b�lcs �s b�tor katona lett bel�le.
Amikor pedig az �rett kort el�rte, hatalmasabb �s b�lcsebb volt Szittyaorsz�g minden vez�r�n�l, ez�rt az orsz�g minden dolg�t abban az id�ben az � tan�csai szerint int�zt�k.
Amikor �lmos vez�r �rett ifj�v� serd�lt, feles�g�l vette egy nemes vez�r l�ny�t. Ett�l sz�letett �rp�d nev� fia, akit mag�val vitt Pann�ni�ba.
Mert Szittyaorsz�g f�ldje annyira megtelt az ott sz�letett n�p sokas�g�val, hogy az a f�ld a n�pet sem t�pl�lni, sem befogadni nem b�rta.
Ez�rt a h�t fejedelmi szem�ly, akit mind a mai napig h�tmagyarnak neveznek, nem t�rhette a hely sz�k�ss�g�t, teh�t elhat�rozta, hogy sz�l�f�ldj�t elhagyja, �s olyan f�ldet foglal mag�nak, melyen laknia lehet. Ekkor kiv�lasztott�k Pann�nia f�ldj�t, mert azt hallott�k a sz�llong� h�rekb�l, hogy az a f�ld Attila kir�ly� volt, akinek ivad�k�b�l �lmos vez�r, �rp�d atyja sz�rmazott.
Ekkor a h�t fejedelmi szem�ly k�z�s �s igaz �rtelemmel bel�tta, hogy a megkezdett �tnak v�g�re csak �gy j�rhat, ha vez�r �s parancsol� lesz f�l�tte. Ez�rt szabad akaratb�l, k�z�s elhat�roz�ssal megv�lasztott�k vez�r�l maguknak, s�t fiaik fiainak is az utols� nemzed�kig �lmost �s azokat, akik nemzets�g�b�l sz�rmaznak.
Akkor k�z�s akarattal �lmos vez�rnek azt mondt�k, hogy:
— A mai napt�l fogva t�ged vez�rnek �s parancsol�nak v�lasztunk, �s amerre szerencs�d vezet, oda t�ged k�vet�nk.
Ezut�n a h�t fejedelmi szem�ly �lmos vez�r�rt saj�t v�r�t egy ed�nybe csorgatta, �s �gy tett esk�v�st. Azt a hitet, amelyet akkor esk�j�kre tettek, eg�sz hal�lukig megtartott�k.
Az esk� els� szakasza �gy hangzott:
— Ameddig �let�nk tart, s�t ut�daink �let�nek fogyt�ig mindig �lmos vez�r ivad�ka lesz a vez�r�nk.
Az esk� m�sodik szakasza �gy hangzott:
— Ami j�sz�got k�z�sen szerz�nk, mindenkinek r�sze legyen abban.
Az esk� harmadik szakasza �gy hangzott:
— Azok a fejedelmi szem�lyek, akik szabad akaratukb�l �lmost vez�rnek v�lasztott�k, soha a vez�r tan�cs�b�l ki ne maradjanak.
Az esk� negyedik szakasza �gy hangzott:
— Ha valaki az ut�dok szem�lye k�z�l a vez�rhez h�tlen lenne, �s visz�lyt keltene a vez�r �s rokonai k�z�tt, annak �gy hulljon a v�re, ahogy a mi�nk hullott, amikor �lmossal v�rszerz�d�st k�t�tt�nk.
Az esk� �t�dik szakasza �gy hangzott:
— Hogyha valaki az ut�dok k�z�l a v�rszerz�d�st megszegn�, azt �r�k �tok s�jtsa.
Ezut�n a h�t fejedelmi szem�ly, akit h�t magyarnak h�vnak, kij�tt Szittyaorsz�g f�ldj�r�l, �s nyugat fel� indult.